---

Ha szeretnél a fórumba írni, küldj egy levelet az oldal webmesterének, aki küldeni fog egy belépési kódot!

Retz 2009  - Rambo menni Ausztria

Négy bátor legény vágott neki idén, hogy átverekedje magát eloször a Keleti Pályaudvar, majd Retz (pontosabban Obernalb) dzsungelén; Dylan Hussein, Jóska, Otto el Ahib, és Kramer Molla.
A 3-órás vonatút a fedélzeten található összes sör és étel elfogyasztásán túl eseménytelenül telt, bár azt meg kell említeni, hogy D. Husseinnek többször meggyult a baja az automata WC-ajtóval, és még a kalauz néni sem tudott rajta érdemben segíteni.

A harcosokat Bécsben El Danifa várta a Mariahilferstr. végén, aki elotte több órát eltöltött az utca varázslatos üzletei között sétálva, és beszerzett néhány leértékelt pulcsit meg egy Gorenje mélyhutot a régi idok emlékére. A csomagtartó kapacitását 50%-kal meghaladó cucc csont nélkül befért az autóba, és immár semmi sem tarthatta vissza csapatunkat az Alsó-Ausztriai borvidék meghódításától. Csak oda kellett (volna) érni sötétedés elott, hogy lejátszhassuk a doubles-t. Majdnem sikerült.

Amint megérkeztünk, már pattantunk is ki az autóból és további idohúzás nélkül a pályára vetettük magunkat. Ahogy ment le a nap, úgy váltottunk egyre inkább speedgolfra, de 13 lyuk után már így is valahol a farkasvakság és a koromsötét közötti állapot volt, úgyhogy feladtuk: a maradék 5 lyukat élesben kellett tesztelnünk.
A sötét-erdoben-bolyongással-vegyített-vakon-sátorverés-projekt vegyes véget ért: a létezo legjobb helyre sikerült letáboroznunk a versenyközponttól 10 méterre, viszont Jóska – bármekkora tornyokat tud is vasbetonból és üvegbol építeni – sátorverésben nem volt túl eros, így kénytelen volt éjjelenként Ottóval összebújni jó szorosan, D. Hussein pedig a Mollát boldogította.

Az El Danifa által Csehszlovákiában beszerzett grillvacsora eléggé kiadósra sikeredett, így már csak a maximális alkoholmennyiség elfogyasztása volt hátra Dylan számára, az alakulat többi tagjának asszisztálásával. Mindannyiunk nagy szerencséjére a K.u.K. disc-golf mezonyben akad még néhány szerencsétlen, aki nem ismeri a kiwi-arab gyereket elég régen, így a fiú mindig talál magának közönséget évek óta hajtogatott szövegeihez. Még ennél is nagyobb szerencse, hogy ilyenkor Hussein azonnal és mozdulatlanul képes elaludni, így esetleges hálótársait nem zavarja!

Korai fekvés korai keléssel, ez a mi mottónk, hiszen mégiscsak sportemberek vagyunk. Kiadós osztrák reggeli, csipás szemek törölgetése a players meeting alatt, és már indulhattunk is a harcba. Dzsihád!!!

A pálya egy kőfejtőbe oltott borhegyen van, melynek elonyeit (bor) nem, hátrányait (ko, tüske) viszont annál inkább élvezhettük. Ennek ellenére igen kellemes napot töltöttünk a perzselo nap alatt, a pálya egyszerre könnyu és nehéz, a jó és a rossz eredmény között olykor csak egy-két centi a különbség, a táj viszont gyönyöru, és az új, ismeretlen pályán való játék izgalma mindenkinek kellemes napot szerzett. Kivéve régi-új harcostársunkat Otto el Ahibot, aki kétéves afganisztáni kiképzésrol visszatérve még csak próbál alkalmazkodni az európai viszonyokhoz, és Allah kegyetlenségéhez, aki a második körben olyan ügynökökkel sorsolta össze, hogy tényleges kiléte fel nem fedésének érdekében teljesen szétesett játékot kellett produkálnia.

A két kör végén kellemes napozás, sörözés, zuhanyzás, hesszelés következett, egy igazi csodálatos közép-európai disc-golf délutánt és estét szereztünk magunknak, melynek megkoronázásaként a városi étteremben megtudhattuk a szalmakrumpli szó valódi jelentését. A közös „bulit” vallási okokból skippeltük, de szerencsére Hussein talált valahol egy olcsó üveg bourbont, és mivel sosem szeretett félmunkát végezni, ezúttal is boszen nekiállt, miközben harcostársai a civilektol elzárt területen küzdöttek a lehulló, hatalmas szikladarabokkal, hogy a titkok tüzét táplálják. Hussein a mutatvány végére annyira készen volt, hogy még himnuszunk, az „Atomot a Nyugatra” szövegét sem tudta elszavalni, amiért rövid megkövezésben részesítettük, hevesen imádkozva Allahhoz bocsánatért. Bibliánkat, az atombombakészítoi kézikönyvet pedig – mint kiderült – már a 3. lyuknál elhagyta, amiért büntetését a legmagasabb rangú vezetoink fogják kiszabni. Reméljük nem lesz halál, ritkán terem ilyen kemény dzsihád-harcos e földön, még ha rohadt büdös is tud lenni egy-egy ilyen akció után.

Másnap már normális sorsolással, ki-ki a helyére kerülve vágtunk neki az utolsó körnek. A nap kérdése az volt, hogy a magyar különítmény el tudja-e foglalni a dobogó mindhárom fokát, esetleg mindannyian leszorulnak-e róla. A sziklamászás és az extrém bozótharc mindenesetre tovább folytatódott, a machete és a napalm mellett olyan eszközök használatától sem riadtunk vissza, mint a bozótvágó kés vagy a metszoolló. Afféle jódlizó Rambóként mászkáltunk a terepen, természetesen mindig szem elott tartva a felsobb érdeket...

A döntobe végül a várakozásoknak megfeleloen 3 harcosunk jutott, és ismerve Bernd „Kígyó” Wender pszichikai állapotát, esélyünk volt a dobogó teljes letarolására. Bajtársaink azonban ezúttal nem tudták kihozni magukból a maximumot, úgy is mondhatnánk hogy szétestek, így az említett Kígyó 17 év golfozás után, teljesen megérdemelten megszerezte élete elso tornagyozelmét. Gratulálunk neki, nagy volt.
Fiaink közül D. Hussein gyenge elso körrel, majd folyamatosan javuló teljesítménnyel és a döntoben vétett néhány kritikus hibával a 2. helyet szerezte meg.
El Danifa hasonlóan hullámzóan de azért stabilan elég jól játszva, a dönto legmenobb puttját (~35m) bemutatva 3. lett, Jóska pedig szürke de megbízható játékkal némi meglepetésre a döntobe kerülve, ott helytállva (de nem elég jól) 4. helyezést ért el, amivel a csapatverseny 1. helyét magabiztosan elhoztuk.
Kramer Molla minoségében ingadozó, eredményében megbízhatóan szar játékkal 34., Otto el Ahib minoségben és eredményben egyaránt ingadozóan fos játékkal negyvenvalahanyadik lett.

Nagyok voltunk, nagyok vagyunk.
Allahu akhbar!