---

Ha szeretnél a fórumba írni, küldj egy levelet az oldal webmesterének, aki küldeni fog egy belépési kódot!

Íme egy korábban íródott szösszenet a messze földön legendás bécsi Jan Becher Openekre emlékezve és nosztalgiázva a hazai discgolfosok első meghatározó külföldi versenyélményei kapcsán.




Eloször is pár szóban bemutatnék egy kis hazánkban ismeretlen sportágat a kedves olvasónak. A frisbee-t általában mindenki ismeri, de azt, hogy különbözo repülo korongokkal többféle sportágat is lehet uzni általában már nem. A T-Mobile reklám óta az ultimate korongot mindenki ismeri, a reklámban freestyleoznak a srácok. Ugyanazzal a koronggal játsszák az ultimate frisbee nevu csapatsportot. Jelen írás tárgya a discgolf-nak vagy néha frisbeegolf-nak nevezett egyéni sport, aminek szabályai nagyjából azonosak a rendes golféval. A lényeg, hogy az ember üto helyett korongot használ, és azt (lyukba ütés helyett) egy fémkosárba dobja bele.
 

Jelenleg ezt a sportot nálunk kb. 6-8 ember uzi rendszeresen beleértve jelen írás szerzojét. Miután így a játék nem annyira változatos elkezdtünk kacsingatni néhány közelebbi országban megrendezett verseny felé (ilyen tolünk csak nyugatra van illetve Csehországban). A legközelebbi hely ahol rokon lelkeket találtunk a császárváros volt. Az ott megrendezett versenyen, ami a tiszteletet parancsoló Jan Becher Open nevet viseli körülbelül 4 éve veszünk részt. És hogy miért éppen Jan Becher Open? Nos szervezo barátaink - akik hasonszoru káosz kapitányok mint mi  - agyából kipattant az isteni szikra és elhelyeztek a kosarak alá Becherovkát 1 literes kiszerelésben azzal a felkiáltással, hogy  ha valaki birdyt dob, azaz két dobásból talál bele a kosárba, akkor kortyolhat egy egészségeset és persze az örömét megoszthatja vele játszó társaival is. Nos ez a szimpatikus kezdeményezés egy sor további érdekességet tud produkálni. Például, ha valakinek nagyon jól megy a játék és bevállalós napja van, lehet, hogy a nap második felében kissé elfárad és visszaesik összesítésben. Elképzelheto, hogy néhány birdy után a kollektíva úgy dönt, hogy nincs is szükség birdyre a fogyasztáshoz, hanem olyan szép dobást láttak, hogy szem és torok nem maradhat szárazon. A pálmát mint oly sokszor a magyar frisbee társadalmat képviselo Neil Peters (London-Croydon) alias „Il Senor Nilo” vitte el, aki képes volt csoportját és korongjait elhagyva felbukkanni a Wienerwaldból, hogy nem sokkal késobb egy ultimate korong elkapása ürügyén rávetodjön egy betonfalra.
 

Idén eloször került megszervezésre az Austro-Hungaro Tour, a közös osztrák- magyar bajnokság, mely öt futamból áll. Ennek volt negyedik állomása a bécsi verseny a HAWEI 2004, ami sok-sok discgolf fanatikus számára egyben szomorú pillanatot is jelentett, miután kilencedik alkalommal, de egyben utoljára került megrendezésre a klasszikus Jan Becher Open. A sajnálatos esemény területrendezési problémák miatt következett be. A Hadersdorf-Weindlingauban található gyermekvárost a hozzá tartozó parkkal együtt értékesítették és így nincs lehetoség ott további játékra. A Magyar Köztársaság 5 fovel képviseltette magát a történelmi tornán, ahol összesen 39 induló volt. Krámer Péter sportárssal leküzdött 2 személyes lakásavató buli után szombat reggel fél hét fele vágtunk neki az útnak, aminek következtében a ½ 10 órakor kezdodo players meeting elérése necces volt, de nem lett nagy botrány. Ismeros arcok, verofényes napsütés fogadott bennünket. Nagy küzdelem alakult ki a pozíciókért, repültek a korongok. A délutáni kör végén ugyan volt egy kis zápor, de rendkívül izgalmasnak ígérkezett a vasárnapi folytatás. Az elso versenykörök mosolygós túlélése után birtokba vettük Max barátunk „celláját”, majd elindultunk a szokásos közös vacsorára. Sajnálatos módon a hírneves osztrák konyha fekete napot fogott ki egy kimondhatatlan nevu (talán ex-jugó) vendégloben, így a magyar csapat nagy része szárnyaszegetten már korai órán haza vette az irányt, ahol végül is a keménymag Hartmann Csucsu és jómagam úgy döntött, hogy biztos ami biztos (sicher ist sicher) alapon azért belevág a bécsi éjszakába. Nos a belevágás annyira jól sikerült a Gürtl környékén, ahol 15 méterenként van klub vagy kocsma, hogy hajnali 4 fele értünk haza építve a handicap-et. Megemlítést érdemel a megérkezés (egy a nevére már nem emlékszem) kocsmába, ahol egy élo koncert utolsó taktusait hallva, a két magyar torokból felzendülo Zugabe! Zugabe! rigmus a gyér számú közönség megrökönyödésére további két szám eljátszására ösztönözte a zenekart.

A vasárnapi harmadik játékrész is kedvezo idojárási körülmények között zajlott. Szerény személyem játéka némileg megsínylette a Saturday night fevert, így a 19. helyen végeztem. A magyar küldöttség többi tagja is tisztességes helytállást tanúsított, Krámer Péter 18. helyen, Ricsmond, Hartmann Csucsu és Hárshegyi Ottó holtversenyben 11-13. helyen végeztek. A legjobb öt eredményt eléro játékos döntot játszik, idén azonos eredmény miatt 6 fo. Hitchcocki forgatókönyv után a 6 extra lyuk után 4 db harmadik helyezett lett, a versenyt toronymagasan Norbert Eder osztrák bajnok nyerte. Végül díjkiosztás, és nagy nosztalgiázás az elmúlt évek sztoriajiból.
 

Szóval ez egy olyan kvázi rekviem a Jan Becher Openért, de az a tudat vigasztal bennünket, hogy ez a brigád más helyszíneken is bármire képes.
 

Langes Leben und viel Glück: Benny