Felhasználói név:
Jelszó:

Fórumozni szeretnél?
Ha szeretnél a fórumba írni, küldj egy levelet az oldal webmesterének, aki küldeni fog egy belépési kódot!
2014.07.02.
Élménybeszámoló a Tali Open-ről

Egy családlátogatással egybekötött verseny, vagy egy versennyel egybekötött családlátogatás keretében 3 magyar versenyző képviseltette magát a 2014-es Euro Tour sorozat finn állomásán, a Keisari sörmárka által szponzorált Tali Openen. Közbevetett megjegyzésként jelezném, hogy sörrel a pályán nem találkoztunk. Így történt.

A versenyt nem idén rendezik meg először, és a korábbi kiadásain már olyan nevek is tiszteletüket tették, mint pl. a többszörös világbajnok Paul McBeth, vagy akár a szintén világbajnoki címmel büszkélkedő Nate Doss. Ennek megfelelően a verseny előtti felkészülést a korábbi évek elég jó minőségű videói alapján el lehetett kezdeni. Már a videók nézegetése közben egyértelművé vált, hogy egy elég embert próbáló pályáról van szó, de ami a mieinket élőben kint fogadta, azt a legvadabb rémálmainkban sem tudtuk elképzelni. Most tűnhet úgy, mintha ezzel akarnám előre magyarázni a bizonyítványunkat. Nos, ez részben igaz is, de tény és való, hogy őrült lyukakban a versenyen nem volt hiány. Azt hiszem az egyes lyukak részletes leírása hiteles képet fog tudni festeni a pálya nehézségéről. Egyébként a pálya térkép elérhető a http://tallaajat.org/taliopen_wp/?page_id=26 oldalon, így a leírás mellé vizuális segédeszközt is kap az olvasó. A pálya kicsit változott a 2012-es, 2013-ashoz képest, de sok lyuk változatlan maradt. Meg lehet nézni a tali open videókat is, ott elég sok lyuk kiszúrható, esetleg más számozásokkal, de teljesen felismerhetően. 

Elöljáróban csak annyi, hogy szinte mindegyik lyuk OB vonallal volt körbevéve, vagy természetes vonallal (pl. kerítés vagy út), vagy mesterségessel, ami általában azért kellett, mert az egymás melletti lyukak közötti OB vonal közös határ volt. És még egy technikai segédlet: sokszor fogom azt írni, hogy a döntőben. Nem volt döntő, az első csoport (két kör utáni legjobbak) körét viszont végignéztük, erre utalok ilyenkor.   

Hole #1 – Par 5 – 216m  
Képzeljetek el, egy nagyjából 7-8 méter széles, enyhe kifli alakban jobbra kanyarodó, enyhén emelkedő, 220 méter hosszú fairwayt. Aztán képzeljétek el, ahogy a fairway jobb oldalán sűrű fák vannak, és valahol a  fák között van egy OB vonal. Ez a jobboldali annyira nem volt zavaró, mint a baloldali, aholis szintén volt egy csomó fa, meg OB vonal, de cserébe még az OB felé lejtett is a pálya. Az ügyesebb játékosok 3 db 60-70 méteres dobással ott tudtak lenni a kosár környékén.  Ha viszont egyet is elszúrtál, és emellé még peched is volt, akkor könnyen lehetett 6-ost dobni a lyukon. 

Hole #2 – Par 4 – 119m 
A tee-től kb 50 méterre található volt egy nagyjából focikapu szélességű és másfél kapu magasságú átjáró, amire valami kínaiul rá volt írva, és Ho Shi Minh arcképe vigyorgott a tetejéről. Ezen a kapun kellett továbbhaladni, majd megérkeztél egy fákkal elég sűrűn szegélyezett erdős részre. Itt volt balra a kosár, de úgy el volt dugva, hogy ahhoz, hogy nagyjából a közelébe tudjad dobni  másodikat, nemcsak, hogy át kellett menni a kapun, hanem még egy nagyon pici területre is kellett megérkezned az elsővel. Innen egy jobb kezes S tenyeres, és ha mázlid volt, akkor a korongod nem gurult le az egyébként egy lejtő tetején álló kosártól a lejtő alján található (naná!) OB-ba. Par4-es volt a lyuk, de ha az elsőt nem dobtad át, vagy nem pont jó helyre ment, akkor sokszor az 5-ért meg a 6-ért is küzdeni kellett. Az is igaz, hogy az utolsó körbe láttunk rajta egy majdnem albatroszt, a srác (Seppo Paju, utána lehet nézni) elképesztően jó helyre pattogó elsője után láncokat csörgetett a másodikkal, de nem maradt bent a korong.  

Hole #3 – Par 3 – 91m 
Semmi extra, jobb és balkezeseknek is elvileg könnyen lebirdie-zhető egyenes, nyílt lyuk. Volt rajta OB, de annyira nem volt zavaró (engem azért az első körben megtréfált..)   

Hole #4 – Par 4 – 175m
 
Na. Egészen konkrétan SEMMI értelme nem volt ennek a lyuknak. Közvetlenül a tee után egy nagyjából 20m széles és 50-60m hosszú terület következett, ami teljesen rendszertelenül volt tele fákkal. Volt egy látható folyosó kifelé a mögötte levő tisztásra, de ehhez kb egy 1,5m széles nyílást kellett volna eltalálni, ami 50 méterre van előtted. A játékosok itt egyszerűen eldobtak előre valamit, és imádkoztak. Az erdő után egy kis tisztás következett, és egy balra emelkedő fairway. A kosár  a fairway végén volt, de a ahhoz, hogy oda elérjél még egy „pár” darab nem alacsony fa fölött át kellett verekedni magad, ráadásul olyan pontosan dobni, hogy a green körüli susnyába ne repülj bele, és a korongod ne guruljon le a bokrokba. Elméletileg lehetséges rajta 3-t dobni, de aki azt állítja, hogy ezt konzekvensen meg lehet csinálni, az hazudik. Nekem ez volt a „kedvenc” lyukam, három kört játszottunk, az eredményeim 6, 8, és 8 voltak rajta, mindig valahogy máshogy sikerült ezt elérni.  

Hole #5 – Par 3 – 81m 
Balkezeseknek szinte kötelező birdie egy nem túl nehéz fonák hyzer bombával, jobb kezeseknek meg vagy egy tenyeres bomba, vagy egy picit kalandosabb alacsony S dobás kellett a kosárhoz jutáshoz. Ha nem is birdie, mindenesetre könnyű 3-as.   

Hole #6 – Par 3 – 61m 
Ha csak annyit tud róla az ember, hogy 61m, par3, akkor nyílván azt gondolja, hogy ááá, sima ügy. Nos nem az. Mivel a legtöbben voltunk már Hebalmon, ezt a lyukat leginkább a hebalmi 9-eshez tudnám hasonlítani (rövid felfelé a fák között az erdőben). Ha valaki tudott egy 40 méteres egyeneset dobni felfelé a kb 3 méter széles, jpbbról balról sűrű fákkal szegélyezett fairway-en, majd a lejtő tetején levő letörés utáni domboldalon álló kosártól nem gurult le a korongja a pébe, akkor lehetett rajta 2-est dobni. Viszont ha egyetlen fát is eltaláltál, és emellé még peched is volt (én ismerek valakit, akinek volt), akkor a 4-es is küzdős volt. A döntőben láttunk rajta egy majdnem ace-t, két 3-ast és egy 4-est. Mind 1000-es rating feletti játékos.   

Hole #7 – Par 4 – 160m 
Képzeljetek el egy olyan erdei ösvényt, amitől balra felfelé emelkedik a domboldal, jobbra lefelé meg elég meredeken lejt, és természetesen mindkét oldalon OB. Na, ezen a fairway-en kellet végig dobni kb 80-100 métert, de mielőtt végig dobtál, előtte azért meg is kellett érkezni erre a fariway-re. Ezt úgy lehetett megtenni, hogy fentről, a fairway bal oldala mögül kellett egy lefelé menő jobbkezes, kb 30-40 méteres fonákot dobni egy elég szűk folyosón, és remélni, hogy kb jó helyen áll meg a korongod. Le lehetett 3-ból dobni, 4-ből sem volt annyira nehéz, de ha valamit menetközben eltaláltál, akkor sima 5-ös, vagy még rosszabb.  

A szerkesztő megjegyzéseként itt annyit szúrnék közbe, hogy kb mindhárom körömben a 7-es lyuk után már legalább plusz 6-7-en álltam. És akkor a 10-es lyukról még nem is beszéltem.  

Hole #8 – Par 3 – 135 méter.  
Egy tényleg gyönyörű szép lyuk, helyenként relatív széles (10-15), enyhén jobbra lefelé dőlő fairway az erdőben, a fák között. A szokásos jobbra-balra OB-t most már nem is említem. A  döntőben egy Pasi Koivu nevű robot dobott rajta egy 2-est, egy laza 9 méteres puttal, de a leggyakoribb eredmény a 3-as volt.  

Hole #9 – Par 3 – 105m 
Végre kijöttünk az erdőből, legalábbis itt már tisztán lehetett látni a kosarat, és legalább elképzelésed volt arról, hogy mit dobjál. Terepakadályként annyi volt, hogy a kosár körül OB, a fairway-től jobbra fás lejtő, az alján OB-val, és kb fél úton a tee és a kosár között egy kerítéssel körülvett kis facsoportra. Egyébként egy nyílegyenes 100 méteres dobás kellett, ami nem megy túl magasra. Láttunk rajta birdie-t, nekem is egyszer majdnem sikerült, de leginkább a 3-as volt a tipikus eredmény (hacsak nem történt meg veled, hogy a putt-od a kosáron megpattant és kiugrott az OB-ba. Ismerek olyat, aki látott ilyet.)   

Hole #10 – Par 3 – 91m 
Ok. Egy jobbra lefelé lejtő domboldalon állsz. Előtted van egy erdő. Fenyőerdő, és csak a fák törzse van útban, a lombkorona magasabban kezdődik. A kosarat látod, és ha végig tudsz dobni egy 3 méter széles folyosón, akkor sima ügy is lehetne. Ugyan a végén a kosár egy relatív vízszintes részen áll, és körbe van véve a legurulástól védő rönkökkel, de néha azok is csődöt mondanak. A baj egyébként akkor kezdődik, ha valamelyik fát eltalálod, és lesodródsz a fairway-ről, mondjuk pl. jobbra a lejtő alján levő OB-ba. A baj akkor folytatódik, ha megpróbálsz az OB-ból (ami egyébként egy betonút) egy magas hyzer bombával visszatalálni a kosár környékére, de mondjuk a dobásod még mielőtt vissza jönne az OB-ból eltalál egy kisujjnyi ágat (nyugi, volt belőlük dögivel) és dobhatsz újra ugyanonnan. A még nagyobb baj akkor van, ha ezt megismétled. És ha végül ezek után miután nagy nehezen eljutottál a kosárhoz, ezek után még le is gurul OB-ba a cucc, na akkor van az, hogy elkezdesz a vatera jelszavadon gondolkodni, mert tuti, hogy ha hazaérsz, akkor az összes korongodat eladod, 1000 forintos kezdőlicittel. A második körben 2-est dobtam rajta, a harmadikban 10-t.   

Hole #11 – Par 3 – 62 méter 
Ez egy vicc? De most tényleg. Sima egyenes, nulla terepakadály, 60 méterre van a kosár, sehol egy OB vonal. Ja, hogy a kosár után közvetlen egy kb 70%-os emelkedésű lejtő van? Hát nem szabad túldobni! Ezért sokan pl. az első dobással túl rövidet dobtak, és a „könnyű” kettes helyett 3-as, 4-es vagy akár 5-ös is lehetett ha legurultál.   

Hole #12 – Par3 – 110m 
A szokásos balra OB, jobbra fáktól leszámítva nem volt egy nagyon nehéz lyuk. A kihívás talán az volt, hogy az első dobásodat felfelé kellett dobni, a fairway előtt mögött kezdődő lejtőn volt a tee. Egy nagyjából pontos 70-80 méteres drive, és egy 20 m körüli pontos approach a kosár alá vitt.   

Hole #13 – Par 4 – 150m  
Nekem ez volt az egyik kedvencem. Kifli alakban jobbra kanyarodó 150 méteres fairway, jobbra OB, balra OB, terepakadályként kb 40 méterenként kisebb, a fairway 2/3-t elfoglaló  facsoportok a jobb oldalon. Ha az első facsoport mögé tudtál kerülni (vagy egy turnover shottal, vagy egy fonák gurítással), akkor egy nem könnyű upshottal fákat megkerülve tudtál puttolni a birdiért. Nekem sikerült 2szer birdie-znem, egyszer pedig kihagytam a birdie puttot, de egyébként majdnemhogy azt mondanám, 50-50% arányban lehetett birdie-zni meg 4-est dobni rajta.   

Hole #14 – Par 3 – 108m 
Az „egyetlen” nehézséget egy közvetlenül e kosár előtt levő OB sziget jelentette, ami a közvetlenül a kosárra menést nagyon rizikóssá tette. Para volt az is, hogy ha valahol mégis OB-ba mentél az elsővel, akkor kötelező drop zone volt, nem túl közel a kosárhoz. A legtöbben megpróbálták a sziget elé dobni, majd egy 15-30 méteressel a kosár alá. A 2-es nagyon ritka volt rajta, a 3-ast meg nem volt túl nehéz megdobni. Szerintem picit értelmetlen volt ez a lyuk, az OB szigettel.  

Hole #15 – Par 3 – 102m 
Ugyan a távolság nem volt túl hosszú, de ahhoz, hogy egy hatalmas hyzer bombával a kosárig menjél ahhoz nagyon nagy kar kellett. Én egyetlen embert láttam, aki el tudott odáig dobni, Seppo Paju, aki gyakorlatilag Simon Lizotte finn kiadásban. A magas hyzert két, egymástól kb 6-7 méterre levő, a tee-től 50méterre levő fa között, vagy fölöttük kellett eldobni, igazából ha ezeken a fákon túlmentél, akkor egy 40 méteres upshottal ott voltál a kosárnál. Az OB nem nagyon játszott szerepet.   

Hole #16 – Par 3 – 127m
A magaslaton levő tee, és a szintben kb 10 méterrel lejjebb levő kosár közötti fairway kellős közepén volt egy hatalmas OB sziget, amely szélességben kb a fairway 80%-t elfoglalta, és persze tele volt fákkal. Ezt vagy jobbról, vagy balról kerülted. A jobbról való teljes megkerüléshez vagy mázli, vagy egy méretes kar kellett (jobb kezes fonák), a balról kerülés a balkezeseknek könnyebben ment, és akkora hatalmasat nem is kellett hozzá dobni. A döntőben mondjuk a 3 csókából négy 10 méteren belül dobta a kosárhoz..   

Hole #17 – Par 3 – 131m 
E
nyhén balos hosszú ív, szintkülönbség nélkül, a fairway közepén volt egy pár nem túl nehezen kikerülhető fa. A kosár előtt viszont kicsit sűrű volt, ezért nem volt mindegy, hogy az elsővel hova érkezel. Le lehetett dobni 3-ból, de egy pici hibával fix volt a négyes. A ketteshez egy hatalmas kar, és sok szerencse is kellett.   

Hole #18 – Par 3 – 75m 
Hegynek fölfelé, egy bal kezes fonák hyzer ívben kellett dobni. Elég sok fa volt, azok között kellett utat törni, illetve a kosár előtt volt egy magas kerítés, amit csak úgy tudtál kikerülni, ha az első dobásod elég távol és magasra ment. A leggyakoribb eredmény 3-as volt, de a döntősöknek szinte kötelező birdie.   

Hole #19 – Par 3 – 72m 
A 18-as testvére, csak lefelé. Ez volt a CTP lyuk, de sajnos csak szombaton. Mondjuk nem mintha pénteken vagy vasárnap közelebb dobtam volna a kosárhoz.. . Sok fa volt, de volt egy szép folyosó, ami enyhén jobbra, és lefelé ment, a kosár egy lejtő kellős közepén. Talán ez és a #11-es voltak a mindenkinek kötelező birdie lyukak, de itt is be kellett kapcsolni a fa kikerülő opciót a korongokon.   

Hole #20 – Par 4 – 205m 
A másik személyes kedvencem. A kosár egy szigeten helyezkedett el, a sziget és a fairway között egy 30 méteres OB rés volt. A kb 30m széles fairway erősen jobbra kanyarodott, és kb 150m hosszú volt, persze jobbra-balra OB. Ha jó helyre ment az elsőd (azaz tudsz egy 120 méteres jobbos ívet dobni), akkor megpróbálhattad a másodikkal átrakni a szigetre, de a fairway végénél azért jobbra-balra voltak fák, amelyek könnyen meg tudták fogni a sziget felé repülő korongot. És persze arra sem volt garancia, hogy a szigeten bennmaradsz, vagy tudsz olyan helyre dobni, ahonnan megvan a putt. Leginkább arra kellet figyelni, hogy az első ne menjen OB-ba, és a másodikkal a fairway végéhez dobni, hogy könnyebb legyen a közelítés.  A döntősök persze mind rámentek a másodikkal a szigetre, kár, hogy csak 1-nek sikerült.  

Hole#21 – Par3 – 105m 
Semmi extra. Széles, lapos fairway, 100 méterre egy kosár, sehol egy terepakadály. Talán a szél volt az egyetlen nehézség.   

Na. Ez volt a pálya. Általánosan elmondható, hogy a legkisebb hibáért is nagyon megbüntetett, így tényleg végig oda kellett figyelni arra, hogy miket dobsz. Ráadásul nagyon okosan is kellett játszani: nem szabadott hősködni, és megpróbálni olyanokat, amit nem tudsz teljesen biztosan dobni. Sokszor azzal kellett nyugtatni magad, hogy „nyugi, ezen a lyukon teljesen rendben van egy bogey”. Ezt mutatja a legjobban az is, hogy a 0 körüli eredmény egy kör végén az már 1000-es ratingű körnek számított.   Ezek után a mi hogyan teljesítettünk kérdésre adott válasz vélhetően sokkal érthetőbb lesz. Első körben Dani / Furesz +10, Barny +11, második kör Dani +11, Furesz +15, Barney +18, harmadikban pedig szakadó esőben és szélben Dani +13, Furesz +16, Barney +19. Összesen Dani +34, Furesz +41, Barney +48.
 
Ezeknek a fényében a győztes összesített -16-os pontja földönkívülinek tűnik, de hozzáteszem, hogy a győztes Matias Söderström az első körben dobott -11-es (na ez az igazán emberfeletti..) előnyét tartotta meg a verseny végéig. Az is beszédes adat, hogy a komplett ~ 130 fős mezőnyből, amiben az összes top finn játékos ott volt, összesen 7-en tudtak mínuszban maradni a 3. kör után, illetve hogy volt pár olyan 1000+-os játékos, akik egyszerűen feladták a versenyt. 
  

Nálunk egyébként mindenkinek minden körben egy kicsit máshogy sikerült összehoznunk ezeket az eredményeket. A fenti leírások, a térkép és a videó alapján egyébként nem kell túl sok fantázia ahhoz, hogy elképzeljétek, hogy mennyi hiba lehetőség volt az egyes lyukakon. Én ennek a versenynek a végén éreztem azt, hogy egyrészt tényleg csak és kizárólag magam ellen versenyeztem, illetve itt nyert tényleges értelmet az a kifejezés, hogy az eredménytől függetlenül borzasztó jó tapasztalat volt. Tényleg.   

És végül egy az egész sztorit teljes kontextusba helyező pár érdekesség Finnország disc golfos életéről: 
-          a regisztrált golfosok száma 3000 fölött van
-          a http://frisbeegolfradat.fi/frisbeegolfradat-kartalla/  oldalra tessék ellátogatni, és leesett állal megnézni az oldalon található google maps részletet, ami az ország összes disc golf pályáját mutatja. Ránézésre úgy 150-200 darabnak tűnik
-          a Tali Open döntőjében játszó 4 finn szinte teljesen biztosan benne lesz az idei európa bajnokság 10 első helyezettje között, sőt, én a dobogóra is közülük várok embereket.
-          hétfőn – mivel nem volt elég még a golfozásból – Szilárddal és Furesszel elmentünk a helyi 18 lyukas pályát végigjátszani, és reggel fél nyolckor találkoztunk több nagypapa korú emberrel, csoportokkal is, akik legalább 4-5 koronggal felszerelkezve játszottak
-          a European Open nevű, minden páratlan évben megrendezett verseny a világ egyik legnagyobb presztízsű versenye, az egyik PDGA Major Event, a top USA profik közül mindenki eljön rá. Ezt Nokiában rendezik, és a döntőt a helyszínen több, mint 2000 ember nézi végig, és csak ez az esemény nagyjából 60-70 ezer eurónyi szponzori pénzt hoz össze . Ja, és nem mellesleg a finn állami TV élőben közvetíti

Szóval tényleg jó volt!