Felhasználói név:
Jelszó:

Fórumozni szeretnél?
Ha szeretnél a fórumba írni, küldj egy levelet az oldal webmesterének, aki küldeni fog egy belépési kódot!
2014.06.18.
.. és még egy beszámoló a mai napra - Smolenicéből
Bevezetőül annyi, hogy a versenyre való szervezkedés során megszületett "a magyar discgolf történelem egy versenyhez kapcsolódó legtöbb email rekordja", a többit pedig Gergő elmeséli.

Igen szép számú, 13 fős magyar különítmény nevezett az idei Smolenice Openre, név szerint Király Ágnes, Bak László, Csepeli György, Furka Róbert, Hatvani Róbert, Hrubó Gergely, Kazai Bálint, Kazai János, Kazai Kornél, Pálinkás Szilárd, Petri  Dávid, Rácz András, Szabó Ákos. Szerencsére pénteken sikerült korán indulni, így teljesen emberi időben érkeztünk meg a szállásra, egy barátságos faházba. Ez néhány kilóméterre volt a pályától tehát autóznunk kellett, viszont a szűkszavú magyar ajkú tulaj tájékoztatott minket, hogy a szlovák rendőrök szoktak ám vadászni errefelé, és itt is zéró tolerancia van. Így rögtön az elején egy logisztikai feladvány kellős közepén találtuk magunkat, de sikerült szerencsére megoldani.

A pályához érve aztán láttuk, hogy amit meséltek róla az szóról szóra igaz, tényleg gyönyörű helyen van, egy kastély parkjában. A 18 lyukas pálya nagyon változatos volt, és szerintem egyébként igen nehéz is. Az első néhány lyuk bent volt az erdőben, ezek távolság alapján kötelező birdieknek tűntek, viszont nagyon szűk folyósokon lehetett csak eldobni, így ha nem sikerült jól a drive akkor lehetett a csalánosból dobni a hammereket. Utána kimentünk a mezőre ahol a „többet ésszel, mint erővel hozzáállást” sutba lehetett vágni, itt csak egy dolog döntött, hogy kinek van nagyobb… karja. Ezek szinte kivétel nélkül PAR 4-es (vagy PAR 5-ös) lyukak voltak, így az első néhány dobás tényleg nem észjáték volt, utána is csak egy-két zavaró fa volt a kosarak közelében. A pálya végéhez érve aztán megint bejutottunk egy másik erdőbe, ahol az eddigi lyukak egyfajta kombinációját tapasztalhattuk, vagyis baromi kicsi helyen kellett (volna) baromi nagyot dobni.  Na itt aztán lehetett össze-vissza vakulni, jó példák erre talán azok a helyzetek mikor két dobásból tudod csak kihozni az erdőből, vagy annyira bent vagy, hogy úgy döntesz inkább végigmész az erdőben, nem hozod ki. Kicsit negatívumként éltük meg, hogy a szervezők este 7-kor már eltakarították a kosarakat, így nem tudtuk befejezni ezt a pénteki gyakorló kört. Látva milyen pályával lesz dolgunk tudtuk, hogy nem lesz piskóta ezért hazamentünk és kellő mennyiségű gumibogyószörpöt vettünk magunkhoz. Hogy a sok csümölcslevet legyen mi felszívja arról Hatvani Robi főszakács gondoskodott.

Másnap már reggel gyanús volt, hogy nem kell esőkabátot vinni a pályára, és ez így is volt, eszméletlen meleg volt egész nap. Az erdős részeken maradt csak kellemes az idő, a mezőn alig lehetett megmaradni. Az első kör lejátszásakor tűnt fel megint, milyen hosszú pálya ez. Egyrészt hosszú lyukak is voltak, másrészt sokat kellett közöttük sétálni, így miután szűk négy óra golfozás után a csoportommal a player’s meeting helyére értünk, észrevettük, hogy mi vagyunk az elsők.  Mire mindenki befejezte a körét, már a pizzák is kihűltek amiket ebédre rendeltünk, ami egyébként elég nehéz volt, tekintve hogy a levegő és a pizza hőmérsékletkülönbsége nem volt túl nagy (és erről nem a pizza tehetett…). Az első körben a magyarok közül a legtöbben betliztünk, Furesz és Dávid jelentette talán a kivételt, akik +2-es és +5-ös eredményükkel az 5. és a 9. (asszem) helyről várták a második kört.

A második kör azonban nem várta annyira őket, hogy a melegre vagy az elhúzódó első körre való tekintettel azt nem tudjuk, de a szervezők egy kései, fél4-es kezdést hirdettek meg. Ez a kör vegyes eredményeket hozott magyar részről, kb. ugyanolyan arányban voltak a rontók-javítók-stagnálók. A pálya azonban nem lett rövidebb, így mire befejeztük a kört, és elhagytuk a pályát az óra már bőven 8-at ütött.  Egyből a vendéglőbe vettük az irányt, ami egy másik faluban volt, újabb logisztikai feladványba hajszolván minket. Némi activityzés után sikerült elmagyarázni az angolul nem beszélő pincérnek mit is szeretnénk (sört). Sztrapacskával telt hassal aztán hazaindultunk, majd lefekvés előtt még elpusztítottuk a megmaradt gyümölcslevet.

Másnap az időjárás magabiztosan hozta az előző napi formáját, de nem úgy a magyar csapat, több embernek sikerült igen szépet javítani.  Szabó Ákos és Kazai Bálint is beslisszantak 70 alá (67 ill. 69), azonban a kör legnagyobb teljesítménye Bak Laci nevéhez fűződik aki szombat reggeli körét 16-al (!) javította, és egy elképesztő 66-os kört hozott le (65 volt a PAR). Furesz nagyon stabil játékot mutatott egész hétvégén, végig az 5. helyen bekerült a döntőbe, a 4. helyen álló Michal Kúdelától 2 ponttal lemaradva. A 6 lyukas döntőbe a szervezők a legnehezebb lyukak mellé igyekeztek újakat (és még nehezebbeket) kitalálni, ez a szándék a legelső lyuknál egy egészen extrém pályában manifesztálódott. Ez egy PAR 6-os lyuk volt aminek a tee-je egy ~40 méter magas toronyban volt, a kosár pedig eldugva a fák közé egy hosszú mező után.  A döntősök mezőnye szétszakadt, számunkra a Furesz-Michal párharc volt érdekes. Az első két lyukon mindkettejük hozta a kötelezőt, majd a következőn Michal kihagyta a puttját, így a különbség egy pontra csökkent, nekünk pedig az egyik felünk elmosolyodott. A – szerintem – legnehezebb lyukon aztán Michalnak sikerült egy nagyon rossz (első fa bumm), Furesznek pedig egy nagyon jó driveot produkálnia, amiből aztán birdie lett, így meg is fordult az állás. Róbertünk tehát végül a 4. helyen zárta a tornát. Gratula!

A másik nagy magyar siker a hétvégén, hogy Kazai Kornélnak sikerült megnyerni a CTP versenyt (Closest To the Pin, első dobásból legközelebb dobni a kosárhoz) egy elképesztő 58 cm-el. Gratula!

Mindenképp érdemes még megemlékezni a női győztes, Katka Bodova performanszáról. A döntőben az open és női kategória egyszerre haladt ugyanazokon a lyukakon, és Katka nem volt rest az egyik lyuknál odaverni a komplett open mezőnyt, így ő kezdhetett a következő teenél. (Egy PAR 4-es lyuk volt, kb 150 méter rét, aztán a kosár egy tó másik oldalán, a tó felé oldalról belógnak a fák. Katka ezen birdiezett úgy, hogy a harmadik dobása egy 1,5 méteres putt volt. Félelmetes.)

Szuper torna volt, nehéz pályákkal, szép környezetben. Kösz mindenkinek!