Felhasználói név:
Jelszó:

Fórumozni szeretnél?
Ha szeretnél a fórumba írni, küldj egy levelet az oldal webmesterének, aki küldeni fog egy belépési kódot!
2014.04.16.
2014 Ottensheim Open - élménybeszámoló
Az összesereglett helyiek és a kitartóbb játékosok minden idők egyik legizgalmasabb AHT döntőjét nézhették végig április 13-n délután az ottensheimi Rodlparkban. De kezdjük az elejéről.
Az idei AHT 3. állomása a már tavaly is nagy népszerűségnek örvendő Ottensheim Open volt. A népszerűség  legadekvátabb mércéjeként az a tény szolgált, hogy a maximum 84 versenyzőnek szóló starthelyek 2 órával a jelentkezési lehetőség megnyitása után beteltek, és a várólista is hamar elérte a 20 fölötti számosságot. Szerencsére 5 magyar játékos időben tudott klikkelni, 4-en viszont a várólistára szorultak. Ahogy az várható volt, a várólista szépen elkezdett rövidülni, és a versenyre végül 6 magyar játékos jutott ki: a csapatot Furka Róbert, Józsa Barnabás, az első külföldi versenyén debütáló Pálinkás Szilárd, Hársfai „Ottó” Péter, Szabó Ákos és Hatvani Dani alkotta.

A 21 lyukas pálya alapvetően három részre volt osztható: a parkoló melletti parkban a közepesen hosszú, inkább technikás, és sok esetben kötelezően birdie-zendő lyukak domináltak, a pálya középső részén a Duna parti lyukaknál az idegesítően (mármint ha nem 2-ből dobod meg) rövid lyukak voltak terítéken, a pálya hátsó részén pedig az igazi nehéztüzérség bevetésére volt szükség, 190 – 300 méteres, kifejezetten nehéz  lyukakkal. A pénteki gyakorló kör után egy PAR +/- 5 körüli eredmény mindannyiunk számára elérhető célnak tűnt. A péntek esti vacsoránál ennek megfelelően Szilárd sajátságos, a szabályok magyarázása közben sokszor önmagával is ellentmondásba kerülő, ámde bölcsen igazságos tippelési rendszerét alkalmazva megtettük a tétjeinket.

A szikrázó napsütésben és szélcsendben lejátszott szombati 1. kör szinte az elvárásoknak megfelelően ment, a magyar kontingens elégedettségi szintje csak egy két embernél lógott kifelé, természetesen a negatív irányba. A favoritok azonban már rögtön az elején megmutatták mire képesek: -10-es eredménnyel a német Jesse Hawkins és az osztrák Bernd Wender ugrott az élre, azonban a mezőny elég szoros volt közvetlen mögöttük, az üldözőbolyban a végső győzelemre is nagyon esélyesnek tartott tornaszervezővel, Günther Kaimbergerrel, és a mostanában sokszor meglepően jó eredményt produkáló ős-ultimate játékossal Hannes Hielferrel. 

A második körben előkerültek volna az esernyők is, ha nem hagyta volna mindenki őket az autóban. Az esővel áztatott, szana-széjjel fújt, de néha mégis derűs kör a csapatunknak inkább kedvezett, amelynek következtében a -5-ös első köreik után Furesz és Dani egy -8, ill. -10es kört tudtak teljesíteni, és ezzel a 6. ill. 4. helyre ugrottak. Az élmezőnyben egyedül Bernd betlizett, Günther javított, Jesse meg Hannes pedig stabilan hozták a jó eredményeiket. 

A vasárnapi harmadik kör szenzációja egyértelműen az Upsa Daisy ultimate csapatával korábban világbajnoki 8. helyezést elérő Norbert Ederhez fűződik, akinek a szinte emberfeletti -14-es eredményére a társaság leginkább szóhoz sem jutott. Sajnos Norbert első két köre ennyire nem sikerült szuperül, így ezzel az eredménnyel is „csak” a második helyre tudott bejutni. 

A döntő viszont minden idők talán legizgalmasabb játékát hozta. A hat lyukas megmérettetés előtt az élen Günther állt -28, őt követte Jesse & Norbert -26, Dani -24 és Bernd -22 összesített ponttal. Az öt játékos a hat lyukon 2 átlag alatti, 2 siralmas és 1 elképesztően zseniális kört produkált. Günther és Jesse fejben teljesen szétestek a sziget lyuknál és 4 illetve 3 pontot veszítettek egy lyuk alatt, Dani konstans átlag alattit nyújtott, Norbert igazából egy lyukon nem tudta hozni a formáját. Bernd viszont egy elképesztő -5-t dobott a döntőben, az egyetlen par-t is úgy dobta, hogy az első dobása kiment a pályáról. A 4. lyuk előtt úgy nézett ki, hogy Norbert nyerni fog. Az 5. lyuk előtt még akármi is  lehetett volna, az utosló lyuk előtt pedig Günther és Bernd között pontegyenlőség volt. Bernd dobása teljesen egyértelműen az OB felé ment, de nagy természetbarát lévén a fák a segítségére siettek, és egy OB-ban levő fa úgy állította meg a korongját, hogy az visszapattant a pályára, 13 méterre a kosártól. Günther drive-ja is flörtölt az OB-val, de aktusra itt sem került sor, neki egy 7 méteres putt volt hátra. Bernd minden koncentrációját az utolsó dobására összpontosította, és 13 méterről bevarrta a bőrt (a műanyagot). Güntheren viszont ez a nyomás már túl nagy volt, és habár végig nagyon magabiztosan hozta a puttjait a versenyen, az utolsónál megremegett a keze, és kihagyta. Bernd így egy 6 pontos hátrányból felállva lehozta a versenyt! 

A budapesti delegáció újabb versenytapasztalatokkal gazdagodva fejezte be a harmadik kört, az 5 fős döntőbe egyedül Daninak sikerült bejutni. A kontingensünk tagjai inkább elégedetlenek voltak a saját eredményükkel, de tényleg mentségükre legyen mondva, hogy ennek a sportnak tényleg az a legnagyobb kihívása és nehézsége, hogy a játékosok a koncentrációjukat minden dobáskor összpontosítani tudják arra az egy pillanatra. Ez nagyon sok gyakorlást és versenytapasztalatot igényel, és vélhetően kevesebb elmélkedést az abasári borok fantázianeveiről, meg a helyi szórakozóhelyről kiáramló rózsaszín illatokról. Az eredményeink: Ottó (+25, 47. hely), Szilárd (+18, 39. hely), Ákos (+13, 32. hely),  Barney (+10, 28. hely), Furesz (-12, 11. hely) és Dani (döntővel együtt -25, 3. hely), de aki ennél is többre kíváncsi annak:
http://www.discgolf.at/wordpress/?page_id=1965