Felhasználói név:
Jelszó:

Fórumozni szeretnél?
Ha szeretnél a fórumba írni, küldj egy levelet az oldal webmesterének, aki küldeni fog egy belépési kódot!
2013.10.14.
Óbuda Open - így történt ...
A verseny beszámolóját ezúttal Csepeli Gyuri tolmácsolásában hallhatjuk. Az esetleges elütésekért, helyesírási hibákért elnézést, copy-paste volt..

[ a szerk.: eredmények itt]


Még soha nem írtam beszámolót, de azért megprobáltam valamit összeütni.

 

Mindenek előtt annyit magamról, hogy 1 hónapja kezdtem el disc-golfozni. Van 3 db korongom, amik közül a driver-rel még nem sikerult értelmeset dobnom. J Szóval igy indultam neki első Disc-Golf versenyemnek.

 

Mivel a közelben lakok, gyalog érkeztem meg az ébredező Hajógyári szigetre (bocsánat, most láttam, hogy már Óbudai Sziget a neve). Hideg volt, látszott a lehelletem, fázott a kezem, de a tiszta égbolt sok napsütés igéretével kecsegtetett. Csend és nyugalom honolt a szigeten, csupan egy-két kutyát es gazdiját láttam kóborolni. Már kezdtem megijedni, hogy eltévesztettem a dátumot/helyet, amikor a távolban, a nagyrét túloldalán apró alakokat láttam meg amint narancs es piros szinű valamiket dobálnak. Közelebb érve már a láncok csörgését is hallottam, megnyugodhattam: jó helyen járok! J

 

A versenyközpont előtt össze is futottam Danival, aki adott nekem egy mini-disc-et! Köszönet érte! Igy legalább egy picit úgy tűntem, hogy vágom a szabályokat!

Aztán jottek a cimborák (Barna, Ákos, Furesz, Bandi) és – nem is értem, hogy történt – mar le is csúszott egy nagy korty jéger és azon kaptam magam, hogy egy doboz sört szorongatva hallgatom Dani eligazitását. Ekkor volt időm kicsit körbe nézni, milyen is ez a mezőny. Profi, főleg osztrák játékosok mindenhol. Néztem a felszerelésüket… hát… volt akinek kerekes(!!!) korong táskája van! Voltak a korong-táska alján kerekek!!! Mint egy koffernek. Kerekek, érted???  Szerintem kb 30 db disc volt benne!! Ekkor megszoritottam az oldalamon lifegő kistáskámat, amibe max 10 korong fér, és lötyög benne 3… kicsit megszeppentem…

 

Aztán Dani kihirdette a kis-csoportokat (biztos van valami nevük, de nem jegyeztem meg), rögtön az elsőbe kerültem. Társaim: Günter, Vanja es Michaela. Búcsút intettem a többieknek es elindultunk. Irány az #1 kosár! Ut közben szoltam a társaimnak, hogy en kezdő vagyok, ugyhogy nyugodtan szoljanak rám, ha valamit szabálytalankodok. Mosolyogtak és mondták semmi gáz. Megnyugodtam, nem lesz baj: jó srácok ezek. 9:35-kor kellett kezdeni a játékot, volt idő egy kicsit dobálgatni előtte. Rögtön lejött, hogy ez a Günter gyerek elég jol keni, de Vanja-val – a duci horvát srác – es az osztrák leányzoval kb egy szinten vagyunk.

Pacsizás után kezdődött a verseny. Az első lyuk PAR 4-es volt – nem tudom miért egyebként, talán pont önbizalom növelőnek – de sikerült 4-ből bedobnom!! Ez után már elszállt minden félelmem, es úgy döntöttem, remek kis napnak nézek elébe. És ez így is lett! J

Nem akarok es nem is tudnék minden egyes kosarat/lyukat leirni. Általánosságban azt mondhatom, hogy szerintem sikerült egy nagy jo kis pályát csinálni, mert minden kosárnak megvolt a sajátossága, mind egy kicsit más volt! Dombon átdobos/ledobos, keskeny sávban dobos, tele fákkal, kötelező megkerülendő fákkal. Szépen haladt a kis csapatunk  lyukrol lyukra, Vanja kb fél doboz cigit elszivott közben, én pedig a vége felé kezdtem megérteni, hogy miért van többeknek 3 lábú kis széke! J Asszem 4 kosarat is sikerult PAR-on hoznom, de fény derült a gyengéimre is: továbbra sem tudok hosszukat dobni – valoszínuleg a technikám rossz – és hát a putt-olás. Sikerült vagy háromszor 4 méterről kihagynom a kosarat. L

Emellett nagyon élveztem versenyt és megtanultam azt is, hogy a dobások elott mindig kell gondolkozni is, mert lehet, hogy először egy kicsi oldal iranyú dobással többet nyerek, mint egy hosszúval, ami nagy esélyjel elakad valami faban. Az első kört 81 ponttal zártam. Tudom, ez elég sok, de jól éreztem magam es asszem Michaela-nál jobb voltam. J

 

Ebédre hazaugrottam, majd rohanva értem vissza a második körre. #15-os kosárnal kezdtem Waltraud és Magdi társaságában. Jött velem Judó es Hucky is szurkolni, de hamar kiderült, hogy csak távolról tudnak engem követni, mert a kutyus odavonza a többi kutyat és az ugye nem jo, mert csak útban vannak. Csapatom két hölgy tagja ismerte egymást és sokat beszélgettek németul, de ez engem egyáltalán nem zavart. Magdival is beszélgettünk magyarul, ha pedig olyan téma volt, akkor azt angolul beszélgettuk. J Szóval teljesen jo kis társasag volt ez is, semmi idegesség, beszolás nem volt. Mivel már ismertem a pályát, tudtam taktikázni, okoskodni (pl: #16-osnál nem probáltam meg átdobni a két fa között, hanem oda ejtettem elé és közelről tudtam átküzdeni magam az akadályon). Összeségében sok lyukat tudtam kevesebb dobásból megoldani, viszont volt balszerencsés kosár is, amit csak 7 dobásból oldottam meg, mivel minden egyes fát eltaláltam. A szigeten egyébként jóval több ember volt igy délután, mint délelőtt. Sok-sok kutya, illetve kutya falka (ugyanolyan kutyából sok, biztos valami családi összejövetel, vagy spániel klub, vagy tacskó gyűlés… J). 79 ponttal végeztem. Örültem, mert végülis sikerült 2 pontot fejlődnöm. Visszacipeltük a kosarat és én mentem is haza fáradtan. Este nem tudom volt-e valami party, én otthon ültem a fotelben es egy sörrel a kezemben (bal kézben fogtam, mert a jobb kezem fájt a sok dobástól J) néztem az X faktort.  

 

Másnap reggel 8:30-kor volt a találkozó. Ismét a #15-ös kosárnál kezdtem. Társaim: Danica, ismét Watraud és Michaela. Mindenképp 80 alatt akartam végezni, hiszen már ismerem a pályát, mint a tenyerem! J Na, ez nem igy müködik, ra kellett jönnöm!! Nagyon sokat hibáztam: összeszedtem vagy 4 büntetést, voltam egy csomó bokorban és a #9 pálya egy rémalom lett végül számomra: 7 dobásból sikerült megoldanom, mert nekiment, lepattant, kigurult es lecsúszott J! A társasággal ismét nem volt gond. A lányok sokat fecsegtek, egyszer még cipőkről(!!!) is vagy 10 percig! De ez nem volt gond. A végén már alig tudtam felemelni a kezem, ennek ellenére sikerült, amit kitűztem magamnak: 80pont alatt végeztem, újra 79-cel.

 

Ezzel az eredményemmel bizony a fiúk között az útolsó lettem, de ez nem keserít el, mert kezdem nagyon megszeretni ezt a sportot. Főleg ha sok ilyen jó hangulatú verseny lesz, mint, amilyen ez is volt! Szóval köszönöm a szervezést Dani-nak! És ügyes volt az időpont választás a szép, napos idő miatt! J