Felhasználói név:
Jelszó:

Fórumozni szeretnél?
Ha szeretnél a fórumba írni, küldj egy levelet az oldal webmesterének, aki küldeni fog egy belépési kódot!
2012.08.23.
Disc Golf EB 2012 – vége
Véget ért az idei év egyik legnagyobb versenye, a srácok szépen helytálltak.
Múlt hét vasárnap (Aug19) (Jesztl) Jóska és (Bak) Laci visszatértek Angliából a családjaikhoz, és egy rövid telefonos élménybeszámolót adtak a versenyről. Józsi egyébként az open mezőny 62. helyezését érte el +21-es összesítéssel, és ha jól látom, akkor ezzel az Austro-Hungaro Tour mezőnyéből a legjobb open helyezést érte el. Laci +48-as összesítéssel a 83. helyet kaparintotta meg a 90-es open mezőnyből.  Józsi az elmondása szerint a verseny végére nagyon elfáradt, a karja minden dobásnál egyre nehezebb volt, és a harmadik körben nyújtott +1-es (67) teljesítményét nem tudta megismételni. A verseny és a mezőny erejét mutatja egyébként, hogy az összesítettben PAR körül végző játékosok is csak a 35-40. helyeket tudták elérni. A srácok mindketten dicsérő szavakkal illették a versenyt általánosságban, negatív vélemények csak egy-két dolog kapcsán fogalmazódtak meg: az önkéntesek/spotterek nem voltak a helyzet magaslatán, sokszor a játékosoknak más csoportoknak kellett spottolniuk. Mondjuk ez tette lehetővé Lacinak, hogy végignézze a versenyt egyébként végig magabiztos vezetéssel megnyerő Simone Lizotte (Németország, Bréma) drive-ját a 6-os lyukon, amely dobást gyakorlatilag csak a kosár mögött álló fa akadályozott meg abban, hogy ne menjen túl a tee-től 145 méterre, és másfél méterrel magasabban levő célponton.

Ugyanígy kritika érte egy pár lyuknak a kialakítását: példanélküli volt pl. a pályatervező azon ötlete, hogy egy teljes épület OB-nak számít, illetve hogy sokszor csak úgy lehetett dobni, hogy a dobás elől rejtve voltak az épületből esetlegesen kilépő járókelők, akikre a fentebb írtak miatt spotterek nem figyeltek. Ezt leszámítva mindkét fiunk elmondta, hogy maga a pálya nagyon szép és nagyon nehéz volt. Az egy-két kötelező birdienek számító lyukat leszámítva, mindenhol keményen kellett küzdeni a par-ért. Olyan lyukakat játszottak, amelyhez hasonlókat az AHT versenyeken nem lehet látni, így ebből a szempontból egyedülálló játékélményt nyújtott nekik a pálya. Laci kiemelte, hogy ugyan a kezdődobásai nem mindig sikerültek úgy, ahogy szerette volna, a putt-olásával kifejezetten meg volt elégedve. Azonban mindkét versenyző beismerte, hogy ez a pálya kifogott rajtuk. Megkérdeztem Józsit, hogy mit tudnánk itthon másként csinálni, hogy a mezőny első harmadába kerüljünk, hogy véleménye szerint adottak-e azon felkészülési lehetőségek itthon, amelyek lehetővé teszik, hogy valaki ilyen eredményt érjen el. Józsi válasza nem volt meglepő: mint minden technikai sportot, ezt is elképesztően sokat kell gyakorolni. Mindezt meg lehet tenni Budapest kettő fix kosarakat tartalmazó helyszínén, az Orczy kerti gyakorlópályán, illetve a Spiritus DG parkban. Ezen felül megintcsak bebizonyosodott, hogy ahhoz, hogy valaki top eredményt érjen el, szükséges egy olyan fizikai és mentális állóképesség, ami lehetővé teszi, hogy a negyedik napon is ugyanolyan energiával és koncentrációval tudjuk eldobni a korongokat, amivel a legelső versenynapon. Úgy gondolom, hogy a mezőny első harmadába történő bekerülés egy ilyen versenyen minden magyar disc golfos számára egy elérhető célnak számít, persze ehhez heti rendszerességgel, akár tematikusan edzeni kell. Azonban aki ennél többre vágyik, az kövesse azoknak a 18-25 éves fiataloknak a példáját, akik az első 10 helyek egyikét hozták el, és szinte minden szabadidejüket a disc golf pályákon töltik: Simone, vagy akár a bronzérmes svéd Oscar Steinfelt – aki egyébként a 2008-as EB-n azzal keltett feltűnést, hogy annak ellenére, hogy a golfos táskája majdnem akkora volt mint ő maga, simán dobálta a 120-130 méteres drive-okat, és 10 méteren belülről egyetlen putt-ot sem hagyott ki – napi rendszerességgel gyakorolnak 2-3 órákat. De szerencsére ebben a sportban pont az a jó, hogy mindenki meg tudja benne találni azt az élvezeti tényezőt, amely lehetővé teszi, hogy vagy csak saját maga ellen küzdjön, vagy egy kör lejátszását csak azon célból teszi meg, hogy sétáljon egy jót, kikapcsolódjon, és jól érezze magát egy kis testmozgás közben! Zárszóul a verseny egyik legviccesebb jelenetét a litván versenyzők produkálták: az egyik lyukon a srác dobása beszállt egy éppen utasokra várakozó buszba. Ugyan a srác próbált utána szaladni, de nem sikerült elérnie a buszt, így az elhajtott a korongjával. Másnap történetesen pont a litván srác apjához ment oda egy helyi gyerek aki egy korongot a kezében szorongatva megkérdezte, hogy vajon kinek lehetne eladni ezt a frizbit az itteniek közül. Természetesen a korong ugyanaz volt, ami az előtte levő napban a buszban landolt. 

A srácoknak mégegyszer nagy gratula a helytállásért, és őszintén reméljük, hogy a két év múlva megrendezendő következő EB-negy legalább 5 fős magyar kontingens eredményeiről fogunk tudni beszámolni! 

Pár link a végére:
Eredmények: http://www.pdga.com/tournament_results/77435

Statisztikák: http://public.tableausoftware.com/views/EuropeanChampionships2012_0/Trackingthejoyhorror?:embed=y